Dmitrij Zsilinszkijt egyik első oroszországi útja alkalmából ismerte meg Peter Ludwig, majd rövidesen meghívta egy kéthónapos tanulmányútra Aachenbe. A művész ellenszolgáltatásként, a helyszínen festette meg a műgyűjtő házaspár portréját, amelyet sokáig otthonukban őriztek a portré személyes vonatkozásai miatt. Zsilinszkij a negyvenes évek második felében végezte tanulmányait a moszkvai Iparművészeti Egyetemen, majd a Szurikov Művészeti Intézetben. A hatvanas években induló úgynevezett „szigorú stílus” egyik jeles képviselője, amely egyfajta stiláris és etikai fordulópontot hozott a realista művészetben. A szocialista realizmus idealizáló, heroikus felfogásával szemben e mozgalom tagjai a legnagyobb hűséggel ábrázolták a kortárs valóságot, egyfajta kritikai hangot ütve meg. Zsilinszkij képeit az ikonokon is használt technikával, tojástemperával festi; stílusa az olasz quattrocento és a német reneszánsz örökségét hordozza. Számos portrét festett, köztük többet megrendelésre. „Zsilinszkij meg volt róla győződve, hogy a kép csak akkor nyűgözi le a nézőt, ha szakszerűen és kiválóan van kivitelezve; csak ilyen körülmények között lehet hiteles. A művészethez való komoly viszonya határozza meg azt a tiszteletteljes módot, ahogy tárgyát kezeli.” (Pjotr Osszovszkij) A kettős portré egyik oldalán Zsilinszkij antik kanapén ülve, műtárgyakkal és a gyűjteményük büszkeségeit bemutató kiadványokkal körülvéve festi meg a Ludwig-házaspárt. A másik oldal egy ennél jóval izgalmasabb, első pillantásra nehezen azonosítható teret tár elénk: az aacheni könyvtárszoba hatalmas ablakát, kilátással a kertre, és az üvegben tükröződő részletekkel a könyvtárban látható könyvekről, műtárgyakról és arról a gótikus építészeti töredékről, amelyet a Ludwig-házaspár az ötvenes években épített be készülő házába. A minden részletében gondosan kidolgozott festmény a modelleket értékes tárgyaikkal körülvéve, igazi műértőként és mecénásként jeleníti meg, a megrendelő szándékainak megfelelően.
Kapcsolódó tartalmak
Westkunst - Ostkunst. Válogatás a gyűjteményből 2017. augusztus 1. – 2020. január 26.
Az új állandó kiállítás arra tesz kísérletet, hogy a súlypontokat ne csak stílus szerinti vagy kronológiai rendezésben mutassa be, hanem a keleti és nyugati művészet művészeti-kulturális párhuzamait.