Kader Attia művészeti gyakorlatának elsődleges kiindulási pontja a művész kettős, francia-algériai kulturális háttere. Munkamódszerének alapját a reparatív megközelítés, a repair fogalmának széleskörű politikai-kulturális értelmezése képezi. Meglátása szerint a hagyományos, ősi közösségeknél a javítás, a helyreállítás folyamata (beleértve a gyógyulás időtényezőjét) legalább olyan súlyú, mint a sérülés. A mai nyugati társadalmi rend elvárásának megfelelően a sérülésnek nyomtalanul el kell tűnnie. Attia ezt a jelenséget konceptuális síkra emelve állítja, hogy a modern társadalom a sérülés tényének eltörlésével az idő tagadásába lép. Művei a helyreállítást célozzák, egyfajta kulturális ellenállást képezve a test – mint fizikai hegek hordozója – és a történelem – mint civilizációs és társadalmi hegek gyűjtőhelye – újrakisajátítása által.
Attia számos munkája vizsgálja a kolonializmust esztétikai és etikai kérdések mentén. A kultúrák ugyanazt az állatot követik című művel egy időben (2013–2014) több munkája tartalmaz törzsi (többek között Dogon) tárgyat, illetve használ fel kitömött állatokat, melyek állandó „lakói” az etnográfiai múzeumi kiállításoknak. Ezek a leginkább az önkényes kulturális hierarchiát idéző, illetve intézménykritikaként értelmezhető művek a hagyományos közösségek képzelőereje által életre hívott tárgyakat állítják szembe nyugati társadalmakban hatalmi szerepben lévő emberek számára készíttetett kitömött állatokkal. Jelen műben az antilopot két szemszögből látjuk, de a beállítás a tekintet szerepét emeli ki (egymás megfigyelése, szembenézés, illetve utalás a koloniális tekintetre / colonial gaze), és felhívásként értelmezhető a tudás rendszerezésének kollektív tapasztalatként való újrakódolására. KÁLMÁN Borbála