A második világháborút az amersfoorti koncentrációs tábor közvetlen közelségében átélt Armando a hatalom és kiszolgáltatottság, a bűn és az erőszak megjelenítését választja művészi témájául. Mély hatást gyakorolt rá Jean Fautrier Túszok-sorozata csakúgy, mint az Art brut, a CoBrA csoport, valamint az Art Informel irányzat. A holland Zero csoport objektív művészetfelfogását tükrözve a fekete-fehér ellentét lesz sorozatai alapja. Az informel anyaghasználatának megfelelően és az erőteljes kifejezés érdekében a festéket homokkal vegyíti, pasztózussá téve a felületet. Armando nyolcvanas–kilencvenes években készült létrái a szabadító gondolatok vízióiként jelennek meg. A létra az európai kultúrkörben összetett szimbólum, néprajzi és bibliai értelemben kapocs az ég és föld között. A Ludwig-gyűjteménybe a művész ajándékaként 1996-ban került Létra alatt nincs talaj, körülötte nincs tér és időre utaló bármiféle nyom. A pasztózus megmunkálás és a festékfolyások nyomatékosítják a kép és így a festői eszközök kifejezőerejét. Az elnagyolt rövidülés felfelé vezeti a tekintetünket, ahol azonban a biztos pontok nélkül lebegő tárgy a képtér hirtelen megszűnésével kilép a látóterünkből: a repülés bizonytalanságát, de a menekülés lehetőségét villantva fel. A festménnyel rokonságot mutat a tizennégy méter magas, felfelé keskenyedő, bronzból készült létra, amelyen Armando 1990-től dolgozott, és amelyet Amersfoortban, az egykori koncentrációs tábor helyén állítottak fel 1994-ben.
B. K. B.