A színes film alapszituációja szerint két, ugyanolyan maszkot viselő, önmagától eltelt, igen egyszerű férfi – mint később kiderül, két önjelölt „szupermen” – beszélget egy lepattant konyhában a világ dolgairól. A kissé akadozó, nehezen érthető, káromkodásokkal telitűzdelt és feliratozott szöveg a szélsőjobboldali, rendpárti, fasisztoid és tekintélyelvű ideológia ironikus kifigurázása A film címe is valójában az „élősködő” népcsoportok – gyerekek, idősek, művészek, romák, kisebbségiek – megtisztítását, gettóba zárását vagy likvidálását jelenti. A gunyoros hangvétel a filmnyelvi megoldásokat is jellemzi; a kép nem csupán illusztrálja a szöveget, hanem egy az egyben leképezi. A film keretes szerkezetű; a kezdő és az utolsó képsorok fekete-fehérek és egy buszmegállóban játszódnak. A záró képsorok a kisszerűséggel párosuló zagyva eszmék csődjét mutatják; a főhősök egyikét néhány (vélhetően hasonló eszméket valló) fiatalember jól elagyabugyálja. DK