Gulyás Gyula: A nagy M. M. (1992)

Gulyás Gyula (1944, Miskolc–2008, Budapest) a hatvanas években kezdte pályafutását. Neokonstruktivista munkái szervesen illeszkedtek az akkor éledező hazai neovantgárdba, mely egyik kiindulási pontjának épp Kassák konstruktivizmusát tekintette. Gulyás egyszerre indult tovább a minimál art és a konceptualizmus irányába. E kettőségben születtek meg „hírhedett”, politikai töltésű utcakő-objektjei.

A nyolcvanas évek elején, mestere, Vilt Tibor ösztönzésére megpróbálkozott a portrészobrászattal. A jobbára gipszből készült fejeken (Marilyn Monroe, Andy Warhol, Alfred Hitchcock stb.) időnként hiperrealista módon hangsúlyozza a figura jellegzetes attribútumait, de él a pop art iróniájával is. Innen már csak egy ugrás a Monroe-sorozat, mely nem kevesebb, mint öt egyéni kiállítás anyagául szolgált. Gulyás minden szakmai tapasztalatát, stílusérzékét latba vetette, hogy az amerikai bálvány körüli mítoszokhoz, mítoszteremtéshez közelebb jusson.

A nagy M.M. Gulyás Monroe-sorozatának egy igen markáns darabja, mely szépen összegzi a szériában megvalósítandó művészi szándékokat. A képrelief háttere egy sárga monokróm felület. Az egynemű tér előtt az avantgárd konstruktivizmust idéző térbeli kompozíció látható, melynek középpontjában egy hatalmas kör, egy nap áll, előtte és fölötte úszó felhőformák. A kvázi természeti képet különös X-motívum írja fölül. Egyik szára egy vékony tükörcsík, a másik pedig egy kihívó felvétel a bálványról. (Gulyás Gyula hatalmas Monroe-gyűjteményéből nem egy képet beépített sorozatába.) A személyes varázs, a testi tökély, a sugárzó erotika a világ felé emeli Monroe-t.