Peeter Mudist, akit máig az egyik legkiemelkedőbb észt művészként tartanak számon, felsőfokú tanulmányait a tallinni Műszaki Egyetemen kezdte. Ezt követően, 1963-ban fordult a művészet felé, négy éven át az észt állami Képzőművészeti Egyetem diákja volt. Számos állami kitüntetéssel tűzdelt pályáját egy 2004-ben kiadott kétkötetes könyv koronázta meg, mely a monográfia és a fikció közé sorolható – a műveket az alkotó saját kezűleg írt hosszú elemzései kísérik. Mudist az észt művészeti szcéna egyik legnehezebben besorolható alkotója: allegorikus, költői festményeinek lágyságát áthatja a mély, filozófiai tartalom, mely egyszerre tár a néző elé egy különös, megfoghatatlan univerzumot és közvetíti az alkotó személyes tapasztalatát, meggyőződését. Műveiben fontos szerepet játszik a fény, az időtlenség, mely fogalmak a legkézenfekvőbb alakokat, tárgyakat vagy jeleneteket is nyugtalanító hatással ruházzák fel. Mindeközben Mudist számára fontos szempont művei egyszerűségének a megőrzése – ragaszkodott például festményeinek keret nélküli bemutatásához, betekintést engedve a nézőnek az alkotói folyamatba, melynek jelentősége életművén belül tulajdonképpen hangsúlyosabb, mint képeinek szigorúan vett tárgya. A Napfogyatkozás című művön feltűnő elmosódott arcok, puha alakzatok, vagyis az éles színkontrasztban úszó „árnyak” egyszerre kölcsönöznek a munkának költőiséget, miközben egyfajta abszurd, meseszerű látomásként kelnek életre az ölelkező pár előtt, megkérdőjelezve a „valós” és „valótlan”, „absztrakt” és „tapintható” fogalmak jelentését.