Drozdik Orshi művészi munkáját már tanulmányai befejezése óta meghatározza a feminista kritikai gondolkodás és gyakorlat, bár az 1970-es évek Magyarországára a korabeli feminista kritikai elmélet és aktivista gyakorlat nem igazán jutott el, így ez a megállapítás csak retrospektíve igaz. Drozdik műveinek alapanyagát a női test és ezen belül is saját teste szolgáltatja, illetve annak installációba helyezett viaszmásolata. Ezen keresztül vizsgálta azt, hogy a test mennyiben biológiai produktum és mennyiben társadalmi konstrukció. A testeket ugyanis sohasem „önmagukban” látjuk, hanem mindig valamilyen ábrázolásként jelennek meg számunka. Drozdik munkái kapcsán felmerül: a szobor nem objektív tárgy többé, hanem megéledt, hangot kapott: a szubjektivitás hangján beszél.
Kapcsolódó tartalom
Az áthágás technikái – Felforgató gyakorlatok a hatvanas-hetvenes évek magyar neoavantgárdjában 2019. október 4. – 2020. január 6.
2019 októberében Az áthágás technikái címmel a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményének magyar neoavantgárd anyaga mutatkozik be Rómában, a Palazzo delle Esposizioni-ban. A 1960-as, 70-es évekre fókuszáló kiállítás azokat a művészi pozíciókat vonultatja fel, amelyek nem pusztán a hagyományos esztétikai keretek kitágítását tűzték ki célul, hanem tartalmuk, médiumuk vagy megvalósulásuk körülményei révén a kor hivatalos felfogásával is szembehelyezkedtek.