Ulrichs Timm: Rezonancia nélkül (1983–89)

Minden hang forrása a levegő rezgése, mely dobhártyánkat elérve, majd a hallócsontokat megmozgatva kelt hangingereket agyunkban. A gitárhúr keltette hullámok például egy rezonáló testre, a gitárdobra terjednek át, és az ebben lévő levegő (a látszólagos „üresség”) rezgése az, amely végül eléri fülünket. Mi történik, ha betömjük ezt az üreget? Rezonancia nélkül nincs hang, a hangszer elnémul. A Timm Ulrichs által készített objekt egy gitár rezonáló testének negatívja: cement-test, mely az üreget kiöntve készült. A „levegő” formáját látjuk, egy abszurd tárgyat, mely maga az ellentmondás – negatív hang, súlyos, tömör némaság. Timm Ulrichs, a „totálművész”, az „első élő műtárgy” egyfajta konceptuális művészetet művel. Tárgyai gondolatkísérletek, vizuális és nyelvi ötletek megvalósításai, melyek kiindulópontja egy-egy banális tárgy vagy szituáció (általánosságban: maga az „élet”), amit alaposan megvizsgál a fonákjáról is, felfedezve a benne rejlő meghökkentő, ám logikusan felfejthető tartalmakat. Művészeti akciója során megvizsgálja például, hány lépésben fogy el a bankban oda-visszaváltott 100 márka, szintvonalakat rajzol a domboldalra, dobozba zárja a „fényt” (a világító, Licht-feliratú neont), az emberi testfelülettel megegyező méretű vásznat állítja ki önarcképeként, „test-művészeti-objekt” címen. Az Ulrichs által bemutatott műtárgyak elsősorban nem érzéki, inkább gondolati, logikai módon érzékelhetők és értelmezhetők a befogadó számára, mint az itt látható tárgy is.