Mikola Ridnyij filmjéhez interjút készített egy volt rendőrrel, Dimával, aki úgy döntött, hogy elhagyja a rendőrséget, és most kőfaragóként dolgozik. Dima elmagyarázza, hogy az ukrán rendőrségi apparátuson belüli korrupció és önkény miatt hogyan vesztette el kezdeti idealizmusát és lelkesedését, hogy rendőrként az igazságosságot szolgálja. A klasszikus munkásportrék stílusában készült film a kőfaragó műhelyben folyó napi munkát dokumentálja, beleértve a sírkövek sorozatgyártását. Ridnyij speciális megbízása felborítja Dima napi rutinját, amikor megkéri, hogy faragjon ki egy rendőrcsizmát gránitból a kelet-ukrajnai Harkov felszabadítását ünneplő szovjet emlékművek stílusában. Főszereplője elmélkedései és meglepően pontos kijelentései mellé Ridnyij beemeli a filmbe a Sztyopa bácsi című 1964-es szovjet rajzfilm rövid képsorait, melynek főszereplője egy barátságos és hősies rendőrtiszt, és a Cipollino kalandjai című 1961-es gyerekfilm egyes jeleneteit. A szocialista animációs filmek idealizált világa szembetűnően kiemeli az ideális és valós között tátongó szakadékot.