Lovas Ilona első installációi a konceptuális művészet megjelenésével megújult textilművészet keretein belül készültek. Első, Stáció címet viselő munkája 1984-ben készült, hét darab kézzel merített papírból készült képből állt. Az óriási lapokon a magvakból, drótokból kialakuló keresztmotívumok, az alig olvasható bibliai szövegek, az egyetlen oltárszerűen elhelyezett fekvő lapból kinövő búza jelezték azt a vallásos tiszteletet, mellyel Lovas a természetet átlényegítette. A létezés, a pusztuló élő környezet felé forduló áhítat adja a Stáció további darabjainak is erőteljes atmoszféráját. A természetes anyagok használata következetesen jelen van további installációiban, a nyolcvanas évektől új biológiai anyaggal, a marhabéllel kezdett dolgozni. A bél a test táplálásához, a létfenntartáshoz kapcsolódó szerveket köti össze, melyek egyrészt energiává alakítják át a táplálékot, másrészt kiválasztják a legalacsonyabb rendű anyagot. A bél utal a halott anyagból történő átlényegülésre: a testben zajló élet és halál örök körforgására. Élet és halál kulcsfogalmak Lovas Ilona művészetében.