Tony Cragg elismert alakja a brit szobrászatnak, munkásságát a művészettörténet a New British Sculpture elnevezésű jelenségen belül tárgyalja, Richard Deacon, Anthony Gormley, Anish Kapoor között. E szobrászok esetében nem egy iskola vagy stílus a közös nevező, hanem az urbánus szemlélet, illetve a konceptuális művészet kifáradása után újjáéledő hit a szobrászat hagyományos értékeiben. Ezek a hetvenes években pályakezdő művészek gazdasági problémák és a hagyományos brit hegemónia hanyatlása idején indultak. A képzőművészetben is nagy horderejű változások zajlottak, a modernizmus pozitivista szemlélete hiteltelenné vált, és a konceptuális művészet is kifáradófélben volt.
Cragg munkásságának fontos jellemzője, hogy talált, mesterséges anyagokat használ, ipari hulladékot, műanyagokat, amelyeket nem tekint alacsonyabb rendűnek a természetesekhez képest. Művei az előállításról és a fogyasztásról folyó párbeszédbe épülnek be, utalásokkal a felhasználás és a hulladéktermelés problematikájára, ezért került be Székesegyház című szobra válogatásunkba.
A Székesegyház robusztus elemeinek kopott külseje az óriási igénybevételre utal, amivel használat közben kell megbirkózniuk az alkatrészeknek. Felfelé haladva az elemek mérete csökken, könnyed, légies hatást eredményezve. Én azért szeretem ezt a művet, mert a hasznavehetetlen, a rozsdásodás különféle fokozataiban lévő alkatrészek új esztétikai minőséget nyernek. Az építmény arra a végtelenül hosszú időre emlékezteti nézőjét, melyben a technikai fejlődés, a tudás szorgalmas halmozása megtörtént. Utópiaként a jövőre is utal, amikor a tudatos létezés és a hasznosítás jelenti majd a túlélést. Cragg művészetének központi témája az ember viszonya a környezethez, szobrai a művészet eszközeivel a tudatosság és a megismerés irányába hatnak.