Kaszás Tamás Szélessávú faliújságjával (2009) arra tesz kísérletet, hogy szubjektív módon kezeljen egy történelmi szempontú vizuális anyagot. A faliújság a gyárak és az iskolák jól ismert „lakberendezési” eleme volt az elmúlt politikai rendszerben. Kaszás reciklálja, átdolgozza és talán újra is értelmezi azokat a szimbólumokat és jeleket, amelyeket a propaganda széles körben terjesztett. A szimbólumok egyszerre voltak képesek elfedni és felfedni az adott társadalmi formáció problematikus aspektusait (bár ez utóbbi természetesen távol állt a jeleket mozgatók és terjesztők eredeti szándékától). Kaszás módszere nem merül ki abban, hogy az ábrázolási rendszereket és a képi formákat vegyíti, hanem felmutatja a munkafolyamattal elkerülhetetlenül együtt járó szubjektív elemet is. A rajzok sokszor nyilvánvaló eszköztelenséget és befejezetlenséget sugalló megjelenése élesen szemben áll a hatalmas mennyiséggel, ami azt a látszatot kelti, mintha nem zárult volna le a készítés folyamata. Kaszás alapvető művészi érdeklődése, mellyel a történelem különféle ábrázolási módozatainak felé fordul, ugyancsak ezt a benyomást támasztja alá.
Timár Katalin