A Társaság őrrel egy képből és egy szoborból álló installáció. A festmény előterében egy gordonkás elmélyülten játszik, mögötte egy ugyancsak vegyes társaság – bányásszal és festővel ─ melynek szélén egy meztelen nő gyermekével aggódva a háttérben álló szekérre néz. A kép eleve szakrális jellegű Mária és a kis Jézus megidézésével. Ez a vonulat a társaság mögött haladó Háromkirályok alakjaival folytatódik. A kép hátsó felén egy nőt látunk szekéren, amit két, piros anyaggal leborított ló húz balról jobbra. A Háromkirályok fölött kör- alakú építményen fegyveresek sötét csoportja látható. Az őr különálló szoborként a képhez illesztett fekete lécekből alkotott sorhoz kapcsolódva áll, idős, jó erőben levő férfi. Ez a fehér gipszfigura egyszerű munkaruhába öltöztetve gumicsizmát visel, és mély megdöbbenéssel mered maga elé. Ez a szocializmus korszakában készült karácsonyi kép a Máté Evangéliumában olvasható történetet meséli el, amikor a júdeai Betlehemben Heródes, a zsidók királya, a megszületett csecsemők között a Megváltót keresteti. Nem jár sikerrel, így katonáival az összes két év alatti gyermeket meggyilkoltatja. Szemével a menekülés lehetőségét jelentő szekeret fürkésző anya ki szeretne jutni gyermekével a katonákkal zsúfolásig megtelt városból. Ez a kép dramatikus epizódja. Gille saját bevallása szerint a hétköznapi események krónikása szeretne maradni, de szándékán ez a kép minden bizonnyal tovább mutat. A történelminek mondható bibliai jelenet a szocialista korszak emberének szólt. Nem egyértelmű azonban a festményen látható események időpontja, de a hely meghatározása sem. Mégis tudható, hogy Betlehemben járunk, és a nagy tragédia előtti pillanatban. Gille egyszerű módon üzen kortársainak ezzel az installációval, mint egy helyzetjelentéssel. Művész, zenész, paraszt, munkásosztály, anya gyermekével, szerelmes pár és a spiritualitást képviselő Háromkirályok a hatalom kiszolgáltatottjaiként várják végzetüket egy „békés” karácsony jegyében. Gille mindvégig a figuratív festészet képviselője, és tanáraihoz, Heisighez és Mattheuerhez hasonlóan, gazdag színhasználattal, elnagyolt vonalvezetéssel és transzparens átfestéseket használva a tudatosan nem-szocialista realista festészet hírnöke. Az installáció frontembere, az őr figurája, kifejezetten a kilencvenes évek, a rendszerváltás utáni művészet installációs technikáit vetíti előre, amikor a műalkotások a lezárult szocialista korszak feldolgozásának problémájával konfrontálódtak.
