Timur Novikov (1958–2002) klasszikus avantgárd szerepből indult (volt mozigépész, szervezett kiállítást egy templomban, játszott zenekarokban – ilyen minőségében még új hangszereket is feltalált –, rendezett filmeket, készített színházi díszleteket, mielőtt a modernizmussal egyfajta birodalmi klasszicizmust szembeállító szentpétervári Új Akadémizmus, illetve a NAFA (New Academy of Art) nemzetközi szinten is elismert alapítója lett. A „mindenféle dolgok szabadegyeteméből” létrejövő, régi és új technikákat ötvöző akadémián tanított Denisz Jegelszkij (1963) is, illetve együtt alapították a Majakovszkij Baráti Köre néven futó klubjukat. Novikov hihetetlen munkabírását többek közt jelzi, hogy külföldi kiállításai mellett egy zenei rádióban műsort vezetett, kiáltványokat írt, és elméleti munkákat publikált. Egyértelmű vezető szerepe azután is megmaradt, hogy 1996-ban egy amerikai útján szerzett betegség folyományaként 1997-ben megvakult, ezután is több kiállítást rendezett, és műalkotásokat is készített. A különös, több történet lehetőségét felvető kettősportréban és a Napba „néző” alakban közös, hogy nem látszik, elrejtőzik a szem (napszemüveg, félig lehunyt szem). Nem csupán dokumentumfotónak, de portréképnek is túl furmányosak – letisztultságuk (beállítottságuk) ellenére.