St.Auby Tamás: Új mértékegység (1965/2012)

ólom
A művész ajándéka

Szentjóby (St.Auby, St. Turba) Tamásnak kivételes szerepe volt az intermediális gondolkodásmód és a hagyományos művészeti műfajokkal radikálisan szakító új jelenségek, a happening, a fluxus, az akcióművészet, az akciófilmszínház bevezetésében és terjesztésében. A művészet és a valóság kritikai átalakítására törekvő „nem művészet-művészeti” produktumok létrehozójaként, valamint kulcsfontosságú események (kiállítások, felolvasások, fluxus-koncertek) szervezőjeként és lebonyolítójaként a hatvanas évek közepétől karakteresen meghatározta a magyarországi neoavantgárd művészet alakulását. Az utóbbi évek kutatásai során nyilvánvalóvá vált, hogy St.Auby egyszersmind a Nyugat-Európában és Amerikában a hatvanas évek legelején indult fluxussal párhuzamosan, annak radikális meghaladására törekedve működött, és hogy az általa készített objektek integráns részét képezik a nemzetközi fluxus történetének.

Szentjóby 1966-ban, az Altorjay Gáborral közösen levezetett első magyarországi happening (Az ebéd. In memoriam Batu Khán) évében szakított a hagyományos költészettel, de már előtte, 1965-ben kísérleti, „aktuál-politikai verseny-versírással” foglalkozott. Ebben az időben már ismertek voltak előtte a pop art non-konvencionális anyaghasználatának eredményei, amelyek a magyarországi avantgárdban elsősorban a táblakép festészetet forgatták fel, Szentjóby azonban az intermediális objektkészítésbe, illetve a happeningbe fektette be a belőle levont konzekvenciákat. Az ebéd happeninget követően, Jürgen Becker és Wolf Vostell kötetét (Happenings, fluxus, Pop Art, Nouveau Réalisme. Eine Dokumentation, 1965) megismerve tevékenysége tudatosabb cselekvésbe fordult, fogalmi apparátusa pedig kibővült a fluxusról, az újrealizmusról és a pop artról szerzett elméleti ismeretekkel.

A szerző datálásának megfelelően már 1965-ben készültek olyan objektek, amelyekből Altorjayval közösen neo-dada kiállítást rendeztek volna Petri-Galla Pál fél-illegálisan működő szalonjában. A kiállítás végül nem valósult meg, de a Hűlő víz és az Új mértékegység (a Ludwig Múzeum gyűjteményében) Szentjóby szerint erre a kiállításra készült. A nyugat-európai (ellen)művészeti tendenciákkal analóg, velük egyidejű, a Duchamp ready made fogalmára visszavezethető objektek a konceptuális művészet legelső magyarországi példái. A fluxus és a konceptualizmus érintkezési területén, az anyag materiális karakterét szem előtt tartó, intermediális objektjei rendkívül komplex tartalmakat fognak össze, az alkímiai vonzatoktól a statikus tárgyban rejlő akcionista lehetőségekig. A szerves anyagok kombinációja, sajátos viszonyrendszerbe, interakcióba rendezése egy radikálisan új minőség vagy összefüggés előállításának céljából történik. Beke László így foglalta össze Szentjóby anyaghasználatának metódusát: „A kén az az anyag, amit Szentjóby a legkövetkezetesebben használ (1969-től kezdve), nemcsak objekteken, de versekben vagy akciókban is – és mellette, vagy vele kombinálva más anyagokat: szenet, vért, dohányt, spirituszt, túrót, mézet, ostyát, rézgálicot, vizet, /mágnes/ vasat, sót, spermát, gézt, ámbrát, nádat, /tüzet oltó/ habot, tésztát, higanyt. Anyanyelvet alakít ki, melynek kevés köze van még a legmodernebb festői vagy szobrászi anyaghasználathoz is. Ezeknél az anyag fizikai tulajdonságai – szín, faktúra érvényesülnek, Szentjóbynál kémiai, még inkább alkímiai vonásai.” (1978) Az alkímia a hatvanas években Hamvas Béla révén került be a magasabbrendű valóságról (vagyis a status quo művészetének és társadalmának az ellenpólusáról) való imaginációba, miután Szentjóby 1963-tól Altorjay Gáborral és másokkal együtt olvasta és terjesztette a publikálástól eltiltott Hamvas kéziratait.

A Ludwig Múzeum gyűjteményében lévő művek végtelen számban sokszorosítható multiplikák, a fluxus nemzetközi gyakorlatához illeszkedően, de készülésük idején egyedi tárgyak voltak, ezért korabeli bemutatásuk eltérő módját, illetve az ebből fakadó értelmezési lehetőségeket érdemes figyelembe venni.

Kürti Emese