Hecker Péter (1963, Budapest) képei a „magyar valóságot” ábrázolják, azt az esetlen, bumfordi, mégis otthonos közeget, amelyben Pistike moncsicsivel fényképezkedik, Karcsi hatalmas rúd felvágottal pózol, és mindenki tréningnadrágot visel testhez simuló kínai pamuttrikóval. Festményeinek kiindulópontja általában egy-egy talált vagy gyűjtött amatőrfotó, máskor maga állítja be és fényképezi a jeleneteket. Saját stílusát mint „poprealistát”, illetve mint „neogagyit” határozza meg; a képek elemeit és hátterét kifestőkönyvszerűen színezi, díszíti, nem riadva vissza a legvadabb zöldektől és kékektől sem. Az itt bemutatott szobabelső tipikus, évtizedeket átvészelő magyar enteriőrként értelmezhető: rémes, csavart lábú koloniálbútorokból kialakított sarok az élet halvány jeleivel (vasalódeszka, növény, többfunkciós vízspricni, a felnőttek lába alatt játszadozó gyermek gombfocija), a hetvenes évekből ittfelejtett narancs búrás design állólámpa, üveghal, és mindenekelőtt a nagyképernyős, távirányítós TÉVÉ: házitűzhely, varázsdoboz, képernyőjén egy fricska az alacsony-magas művészetnek – Andy Warhol Marylinje.