Kiállítási dokumentáció a Von der Teilung bis zur Wiedervereinigung - 40 Jahre Kunst in Deutschland aus der Sammlung Ludwig című kiállításról

Rosemarie Trockel a nyolcvanas évek elejétől fogva készít ún. „kötött festményeket“. Érdeklődése − a számítógépes tervezés és a gépi kötés lehetőségeit kiaknázva − fokozatosan vezette a nagyméretű, keretre feszített munkákig.

Horst Antes nevéhez fűződik az ötvenes–hatvanas évek német új figuratív festészetének elindulása. Legismertebb motívuma, szobrainak és festményeinek fő témája a „Kopffüßler”(lábas fej).

A Társaság őrrel egy képből és egy szoborból álló installáció. A festmény előterében egy gordonkás elmélyülten játszik, mögötte egy ugyancsak vegyes társaság – bányásszal és festővel ─ melynek szélén egy meztelen nő gyermekével aggódva a háttérben álló szekérre néz.

Volker Stelzmann a lipcsei iskola második generációjához tartozik. Wolfgang Mattheuser, Bernhard Heisig és Werner Tübke tanítványaként ő is elkötelezett realista festő, de a valóság megközelítése természetesen egyéni ábrázolási jegyekkel egészül ki.

Az 1970-es évek végén Kölnben a spontán festészet robbanásszerű megjelenése volt a legfontosabb művészeti esemény. Walter Dahn és Jiři Dokoupil is azokhoz a fiatal festőkhöz tartozott, akik a Muhlheimer Freiheit 110.