Westkunst-Ostkunst. Válogatás a gyűjteményből

Szerző
Fabényi Julia, Kálmán Borbála, Készman József
Szerkesztő
Kálmán Borbála, Dékei Kriszta
Kiadó
Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
2018
Oldalak
240
ISBN
978-963-9537-63-7
Tartalom

Az 1989-ben Budapesten alapított Ludwig Múzeum az első olyan intézmény volt az egykori szocialista táborban, amely a kortárs nemzeti művészet mellett az egyetemes, nyugati művészetet is bemutatta. Az alapítók, Peter és Irene Ludwig – kiknek nevét az intézmény viseli – kiemelkedő, ma már emblematikusnak számító művekkel tették le a budapesti múzeum alapjait. Adományukkal és múzeumalapításukkal több évtizedes missziójukat teljesítették be, amely a kulturális hidegháború korszakában kelet és nyugat közeledését, az ideológiai ellentétek enyhülését tűzte ki céljának, a művészettel mintegy túllépve a Vasfüggöny szabta határokon.

A nyugati, egyetemes művészet mellett az 1980-as évek kezdetétől a volt szocialista országok hivatalos művészetét is felvették gyűjtési programjukba. Jelentős részben általuk, gyűjtői és művészetközvetítő tevékenységük révén került a keleti országhatárokon túlra ezen országok művészete. A budapesti Ludwig Múzeum gyűjteménye a művészetkedvelő alapító házaspár évtizedes gyűjteményezési tevékenységének lenyomatát viseli.

Gyűjteményünk virtuálisan két nagy egységre osztható: az alapítók által adományozott amerikai és nyugat-európai pop art, fotórealizmus és ún. új vad művészet alkotásaira, továbbá az 1990- es években elindított gyűjteményezési anyagra, amely a volt szocialista országok művészetére, illetve a vasfüggöny leomlása után létrejött alkotásokra fókuszált. Elsődleges szempont volt a gyűjteményezés tekintetében a progresszív szellemiségű alkotások gyűjtése, amelyekre művész identitás-keresése, a múlttal való kapcsolat, a társadalmi összefüggések és az örökölt hagyományokra történő reflektálás jellemző.

A globális történelmi és politikai változások tükrében napjainkban művészettörténeti jelentőségűnek számít mindkét nagy gyűjteményi egység, a nyugati és kelet – európai művészet egyaránt. A gyűjteményben képviselt közép- és fiatal generáció művészei nemzetközileg elismertek, munkáikkal számos rendezvényen, nagy kiállításokon találkozhatunk. A budapesti Ludwig Múzeum gyakran élen járt a fiatal művészek felfedezésében, elsőként vállalta fel munkáik gyűjtését, illetve javasolta őket további kiállításokra, ami meghozta számukra a nemzetközi elismerést.

Az új állandó kiállítás kísérletet tesz arra, hogy a művészeti jelentőségű súlypontokat ne csak stiláris vagy kronológiai rendezésben mutassa be, hanem elemezze az eltérő társadalmi berendezkedés ellenére létező művészeti kulturális párhuzamokat is. A gyűjtemény művei lehetővé teszik, hogy érdemi párhuzamokat mutasson fel a keleti és nyugati országok alkotóinak munkásságában, olyanoknál, akik keresték a művészet új területeit, akik kritikus szemléletükkel, esetenként a politikai, társadalmi rendszerrel szembehelyezkedve keresték a művészetben rejlő művészeti (és társadalmi) utópia koncepcióját. A mostani újrarendezés a művészeti intézményrendszer egyik lényeges szempontját, a nevezetes, meghatározó kiállításokat teszi rendező elvvé. A nagy, fordulatokat jelentő kiállítások meghatározták a mű, a stílus, a szemlélet későbbi beépülését a művészeti köztudatba. Esetünkben a hatvanas- hetvenes évektől számított legjelentősebb kiállítások felelevenítésével kerülnek műtárgycsoportjaink fókuszba. Azok a tematikus, történeti kiállítások, amelyek jelentős új pozíciókat kanonizáltak, a művészet intézményes rendszerének részei, ekként a múzeumi gyűjtemény természetes módon hivatkozik jelentős kiállításokra, elismeri azok úttörő mivoltát. Jelen kiállításunk egyben kisebb tiszteletadás a vállalkozó szellemű művészettörténészek, művészek, kurátorok és kiállítás-csinálók (ahogy magukat nevezték: Ausstellungsmacher-ek) előtt.

Westkunst-Ostkunst

A kiállítás címét részben egy legendássá vált 1981-es kölni kiállításból kölcsönöztük, amely a Westkunst címet viselte. A cím egyrészt emblematikusan jellemzi a két kulturálispolitikai rend 1989 előtti művészeti helyzetét, a keleti blokk művészetének egyetemes szemszögből történő megítélését, a modernizmusból eredő művészeti fejlődés paradigmájának kialakulását, mely a centrum–periféria vizsgálati mátrixot adja feltételül. Másrészt az újrarendezés – azaz: más összefüggésben bemutatni az állandó gyűjtemény anyagát – egyben a művészeti fordulópontokat eredményező nagy kiállításokat is feleleveníti. Ilyenek mindenekelőtt a documenta, a Velencei Biennále vagy Harald Szeemann legendássá vált kiállítása, a When attitudes became form (1969, Bern) a gondolatművészetről.

A magyarországi művészet történetében szintén léteznek olyan ikonikus, mérföldkőnek számító kiállítások (pl. az Iparterv-kiállítások 1968–69 es kezdettel), amelyektől kezdődően a művészeti szemlélet visszafordíthatatlanul progresszív, erőteljesen művészet-centrikus, és kevésbé ideológia-központú irányba mehetett tovább. Új kiállításunkon a neoavantgárd művészeti mozgalmakra hatással lévő jelentős kiállítások a kiállítótér bejáratánál lévő diagramon egyszerűen és könnyen követhetők. A kiállított művek esetében képcédulák mutatják, hol szerepelt először a művész vagy műve. Így a kiállítás befogadásakor érdemes figyelni az összefüggésekre, a kapcsolódásokra. A művészi koncepciókat igyekeztünk az alkotók manifesztumaival is alátámasztani. Különösen a 1960-as, 1970-es évekre volt jellemző, hogy a művész saját filozófiáját a művészetről, az alkotói folyamatról közzétette, a láthatót írásban is megfogalmazta. A kiállítótérben érintőképernyőn olvashatók a művekre vonatkozó szöveges dokumentumok, manifesztumok, állásfoglalások. A kiállítás megvalósításában a múzeum szinte valamennyi dolgozója részt vett. A csapatmunka, a diskurzusok nagyban hozzásegítettek pontosításokhoz, amivel saját magunk számára is érdemben megfogalmazhattuk munkánkat, de az elsődleges szempont természetesen az volt, hogy a befogadó/néző élvezettel kerüljön a szükséges információk birtokába. Kiemelten szeretném megköszönni: Kálmán Borbálának, Készman Józsefnek, Kónya Bélának és Üveges Krisztinának a kutatásban és anyaggyűjtésben való részvételt, valamint azt az érzékeny, sok szálon egyeztetésre szoruló filológiai munkát, amivel a kiállított műveket ellátták, a kísérő anyagokat mellékeltek. Dékei Kriszta szöveggondozása a feliratokhoz, a művek legendáriumához elengedhetetlen volt. De ugyanúgy köszönetet mondok mindazon szerzőknek, akik korábban a műleírásaikkal hozzájárultak a művek dokumentálásához, és most szövegeiket alapnak tekinthettük. Bízom benne, hogy ez az Ostkunst-Westkunst kiállítás egyaránt láthatóvá teszi múzeumi alapfeladatainkat és a kortárs művészet jelentős fordulatait.

Fabényi Julia 2017/2018