Az alkotó rövidfilmjeinek központi témáját azok a politikai es társadalmi visszásságok adjak, amelyek áthatják az emberek mindennapjait, átjárják mindennapi gondolataikat, reményeiket, álmaikat. Filmjenek hőseit Armjanovszkij arra kéri, hogy álmodozzanak Mariupol, az Ukrajna dél-keleti részen, közvetlenül a megszállt területek és a konfliktus határán található város nevében. A filmben a szebb jövőt áhító kollektív álmokat átszövik a szebb múltról szóló egyéni visszaemlékezések. Armjanovszkij kamerájával járja a gyermekkori emlékeit megidéző, ma romokban heverő utcákat. A képernyőn látható komor, érdektelen tájképek éles kontrasztot képeznek a láthatatlan narrátor költői hangvételével, aki a „mesét” keresi a város egykori erejét idéző szimbólumok között. Az egyetlen, ami változatlan maradt – a tenger. Sötét felszíne a donyecki sztyeppe emlékeit idézi, és a „Mariupol csodájáról” szóló álom a művész honvágyának kivetülésévé válik.