Az iskolai fizikai kísérletekből ismerős, a pólusokat színnel jelölő szemléltető eszköz, a patkómágnes és az ámbrát tartalmazó fiola együttese nem kevés kérdést indít a szemlélőben. Szentjóby a korszakban létrehozott pop objektjeit meditációs tárgyaknak tekinti. Ez az objekt részben intermediális tárgy, amelynek anyaga, materiális realitása nem csak jelentéssel teli, de funkcióval is fel van ruházva, még ha ez talány formájában jelenik is meg. A szerelmi varázslást is eszünkbe juttathatja a hagyományosan Vénuszhoz köthető illat, illetve a magnetizmus elvét is felidéző mágnes párosítása. Míg az állati eredetű ámbra afrodiziákum, addig a megkövesedett mézgyantát, az ámbra másik változatát az ezotéria használja. Szentjóby a tradicionalizmussal Hamvas Béla szövegein keresztül ismerkedett meg, akinek 1963 óta másolta és terjesztette a „tiltott” kategóriába tartozó, kiadásra nem kerülő műveit. Ezek a szellemi minőségekhez kötődő anyagok és jelenségek, a magnetizmus és az ámbra fontos szerepet töltenek be az alkímiában. Bár a Mesmer-féle „animális magnetizmus tana” nem ad magyarázatot a választott anyagra, ezek a rabul ejtett efemer, illékony illatmolekulák fiolában, az érzékektől elzárva Naphoz vagy Jupiterhez kötődő minőségeket képviselhetnek. Az ámbra, az ámbráscet szekrétuma a kabbalában a Keter vagy Korona azaz a Csodálatraméltó Intelligencia illata. Szimbolikus értelme szerint összeköttetést létesít az ember és a mindenség energiái között. Pszeudo-Dionüsziosz Aeropagitész a tiszta lét szimbolikáját látja benne, ami egységbe fogja a szoláris és a lunáris energiákat. Ezt az egyesítést tárgyi szinten például egy ámbraamulett magnetikus tulajdonsága közvetítheti.
