Veszely Beáta: Jan van Eyck: Az Arnolfini-házaspár közepéről (1994)

Veszely Beáta munkája a művészet történetének egyik legemblematikusabb művéből indul ki, Jan van Eyck Arnolfini házaspár (1434) című képéből, ahonnan idézetként kiemeli a festmény egyik mellékesnek látszó képi elemét, a háttérben, a tükör alatti padon fekvő vörös párnát. Ezzel a gesztussal nemcsak van Eyck festményére vagy a házasság egyik jelenetére utal, hanem a nőknek a művészettörténeti kánonban betöltött helyzetére is. Egyrészt azzal, hogy egy kézimunkával készült tárgyat helyez a középpontba, melyet sokan a hagyományos női szerepekkel, azaz a kényelmes otthon megteremtőjének alakjával hoznak kapcsolatba. Másrész azért, mert egy olyan művet hoz létre, mely épp a kanonizált műhöz való viszonya miatt kerül bele ebbe a kánonba. Egy tradicionális megközelítés szerint ez a párna csak a van Eyck mű miatt válhat érdekessé, önmagában egy ilyen értelmezési módszer nem lenne képes a műnek „saját jogon” való kanonizálására. Veszely erre a logikára mutat rá munkájával.

Timár Katalin