Kozyra Katarzyna: Női fürdő (1997)

Katarzyna Kozyra egy csapásra híres lett Magyarországon, amikor az egyik budapesti fürdőben rejtett kamerás videofelvételeket készített. A Férfi fürdő és Női fürdő című munkákban szociológiai szempontból vizsgálta, vajon megváltozik-e a nők vagy a férfiak viselkedése a másik nemtől mentes környezetben. A Női fürdő, csakúgy, mint a Férfi fürdő, abból a premisszából indul ki, hogy a nők nyilvános helyeken sztereotip viselkedési formákhoz alkalmazkodnak, míg maguk között természetesebben viselkednek.

Az installáció végül a voyeurizmus és a nárcizmus, valamint a szépség és az öregedés kérdéseit is felveti. A művész mindkét művet a budapesti Gellért Szálló fürdőjében forgatta nejlonzacskókban vagy padok alá rejtett kamerákkal, a résztvevők tudta nélkül.

Az installációk a művész szándékaival és a magánszféra megsértésével kapcsolatban is kérdéseket vetettek fel. Ezek lényeges problémák, melyeket komolyan kell venni, ám érdekes megfigyelnünk, hogy bár a média vitathatónak találta a műveket, a résztvevők közül senki nem tiltakozott. Kozyra szerint a titokban történő filmezés volt az egyetlen módja annak, hogy a nyilvános és privát viselkedés közötti különbséget megfigyelhesse. Konklúziója szerint a nők és a férfiak különböző okokból járnak fürdőzni. A nők pihenésre és társasággal való együttlétre használják a fürdőt, kapcsolatba lépnek egymással és segítik egymást a mosakodás, törülközés és szárítkozás intim tevékenységeiben, a férfiak azonban nézelődni mennek, s hogy őket is nézzék: nincs sok kölcsönhatás köztük.

A női fürdőben lejátszódó jelenetek Ingres, Rubens és Degas fürdőzőket ábrázoló festményeire emlékeztetnek. A filmnek romantikus hangulatot kölcsönöz a fürdő meleg, sárga kivilágítása. Ezen utalások, s saját művészet-kereső hajlama tudatában Kozyra Ingres „Törökfürdő” című képével kezdi a filmet.

Az installáció a főkivetítőn látható végtelenített filmből, és az öt monitoron futó szerkesztetlen forgatási anyagból áll.