Natalja Nyeszterova festészeti tanulmányait követően a szovjet állam által támogatott művészek csoportjához csatlakozott. Hivatalos festőként élt ugyan a központilag irányított kultúrpolitika nyújtotta lehetőségekkel, mint az ingyenes műteremhasználat vagy az állami kiállítási lehetőségek, ugyanakkor elutasította a heroizáló ábrázolásmódot és a propaganda helyett inkább a mindennapi életből merítette témáit. A „szigorú stílus” képviselőjeként ismertté vált Dimitrij Zsilinszkij tanítványaként, akinek művei már bizonyos elmozdulást jelentettek a szocialista realizmustól, Nyeszterova és generációja még tovább lépett. Neo-primitív stílusú pasztózus vásznain a természetes és a mesterséges környezetet ütközteti, metaforikus kompozícióin az emberi küzdelmek, az elidegenedés, a szorongás vagy épp a remény kap hangsúlyt. A Fekete-tenger partján fekvő Novij Jafon (Új Athos) Abházia spirituális központja volt, emellett közkedvelt üdülőövezet. A paradicsomi környezetben, az Új-Athos hegy gerincére épült többek között Sztálin kedvelt nyaralója is. Nyeszterova képén azonban nem a férfikolostor vagy az ortodox katedrális, hanem a szintén nevezetes Novij Jafon-i vízesés, a burjánzó természet és a városi polgárság harmóniája jelenik meg.