Szacsva y Pál: Reprojekció XXXIV (2002)

Amikor úgy 30 évvel ezelőtt Szacsva y Pál megkezdte Reprojekció című fotósorozatának készítését, művei konceptuális jellegükkel és meglepő kifejezésmódjukkal lenyűgözték a nézőket. A nagyméretű, megrendezett fotográfia az 1990-es évek elején és közepén jelent meg a magyar művészeti színtéren, és amellett, hogy jelentős és lenyűgöző műcsoportot hozott létre, elősegítette a reprezentáció diskurzusának bevezetését a magyar művészetelméletbe is. A politikai átmenet idején a művészeti főiskoláról kikerülő fiatal művészgeneráció számára a fotográfia hatékony eszközt nyújtott új elképzelések megfogalmazásához, és új művészeti alkotási módokat biztosított számukra a változó politikai, társadalmi és művészeti körülmények között. A Reprojekció sorozat alapjául szolgáló folyamat viszonylag egyszerű. Szacsva y saját, többnyire banális jeleneteket és hétköznapi tárgyakat ábrázoló fotóit különböző talált felületekre vetítette rá diavetítővel sötétített belső terekben: egy ruhahalomra otthon, egy rezidenciaprogram során fellelt hulladékkal teli padlásra és más hasonló környezetekre. Ez a módszer azt eredményezte, amit Freud „unheimlich”-nak nevezett: olyan képeket, amelyeken gyakran nehéz megkülönböztetni a rétegeket, vagy meghatározni azok egyedi forrását. Bizonyos esetekben ezeknek a látszólag semleges rétegeknek a kombinációja váratlanul társadalomkritikus jelentéseket hozott létre. Bár az ilyen tartalom nem mindig volt a művész elsődleges szándéka, a vetített képek és az anyagi felületek közötti véletlen találkozásból alakult ki. 2002-es létrejötte óta a Reprojekció XXXIV. értelmezési lehetőségei jelentősen megváltoztak. Úgy tűnik, a mű elvesztette eredeti művészettörténeti és elméleti kontextusát, és új jelentésrétegekkel gazdagodott. Ahogyan a kép a méretarányok hirtelen és váratlan váltásával megzavarja a nézőket, olyan nyugtalanságérzetet kelt, amely túlmutat magán a képen. Ma, amikor a katasztrófák, a háború, a pusztítás és a negatív forgatókönyvek megvalósulásának képei elárasztanak minket, és a közösségi médián keresztül azonnal és szünet nélkül terjednek, szinte lehetetlen nem összekapcsolni a Reprojekció XIII-at és XXXIV-et a jövőbeli katasztrófák, új konfliktusok és további törések rémképével. Mintha egyre nehezebb lenne elkerülni egy negatív utópia kibontakozását. (TK)