A magát sem fényképészként, sem művészként nem azonosító költő, performer és előadóművész, a Csókolom zenekar frontembere 1986 körül számos privát performanszot hajtott végre. Az ezekről készült és 1987-ben kiállított fényképeken, illetve az erre az alkalomra szamizdatként megjelentetett Első füzetben a női lélek (testiség, szerelem) cseppet sem romantikus mélységei tárulnak fel. Nem véletlen, hogy UJJ művei kapcsán merült fel először a gender mint fogalom, és ily módon magyar művészként először szerepelt nemzetközi genderkiállításon. A ma is élő és lüktető fényképek egy elhagyott és szerelemes nő történetét összegzik. Egy nőét, aki szenved a magánytól, és a „mámorból fakadó kín” minden lépcsőjét megjárja. A féltve őrzött érzés mögötti elemi fájdalom egyre fokozódik; a felöltözött „szende szűzből” megvert áldozat, majd lázadó válik, aki képes arra, hogy a végletekig, egészen a csontig (a bőrére festett csontvázig) lecsupaszítsa magát, pőrén elénk állítva megalázott Én-képét, egy piedesztálra (királyi trónusra) emelt, megalázott nőt, akit csak a rituális halál menthet meg a földi pokoltól.