A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt a
Végül nem lesz vége – Neoavantgárd és kortárs művészek a pozsonyi Art Fond Gyűjteményből című kiállítás megnyitójára.
Helyszín: 1. emelet, Üvegterem
A vendégeket köszönti: Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója
A kiállítást megnyitja: Katarína Bajcurová & Lucia Gregorová Stach, a kiállítás kurátorai
Performanszok:
Emília Rigová / Bari Raklori: Nincs szabadság győzelem nélkül;
Roman Ondak & Štefan Papčo: Globális figyelmeztetés
Kiállító művészek:
Milan Adamčiak, Peter Bartoš, Juraj Bartusz, Maria Bartuszová, Milan Dobeš, Andrej Dúbravský, Svetlana Fialová, Stano Filko, Daniel Fischer, Martin Gerboc, Milan Grygar, Vladimír Havrilla, Jozef Jankovič, Magdaléna Jetelová, Peter Kalmus, Igor Kalný, Michal Kern, Kryštof Kintera, Milan Knížák, Július Koller, Matej Krén, Jaroslav Kyša, Otis Laubert, Denisa Lehocká, Karel Malich, Juraj Meliš, Alex Mlynárčik, Ilona Németh, Kristián Németh, Roman Ondak, Štefan Papčo, Emília Rigová/Bari Raklori, Peter Roller, Rudolf Sikora, Ivana Šáteková, Erik Šille, Lucia Tallová, Dezider Tóth/Monogramista T.D, Jana Želibská
A kiállítás a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum és a pozsonyi Art Fond Gyűjtemény szervezésében valósul meg, a Szlovák Tudományos Akadémia Művészeti Kutatóközpontjával együttműködésben.
Tájékoztatjuk, hogy eseményeinkről hang- és képfelvétel készül, amelyből a Ludwig Múzeum részleteket használhat fel a múzeum és programjainak népszerűsítése céljából és egyéb promóciós célokra. Eseményeinken történő részvétellel Ön elfogadja, hogy a felvételeken Ön is feltűnhet, de a Ludwig Múzeummal vagy az általa jogosított harmadik személyekkel szemben a felvétel felhasználásával összefüggésben semmilyen követeléssel nem élhet.
Kapcsolódó tartalom
VÉGÜL NEM LESZ VÉGE. Neoavantgárd és kortárs művészek a pozsonyi Art Fond Gyűjteményből 2026. április 24. – szeptember 20.
A kiállítás a neoavantgárdot nem lezárt művészettörténeti jelenségként, hanem folyamatosan újraaktiválódó gondolkodásmódként értelmezi, amely továbbra is meghatározza a kortárs művészet konceptuális, intermediális, feminista, ökológiai és aktivista pozícióit. A generációkon átívelő művészeti párbeszédekre építő tárlat a lineáris kronológia helyett közös kérdésekre fókuszál: emlékezetre, testre, nyomhagyásra és a külső kényszerektől mentes belső szabadság lehetőségeire.
