Kiállítási dokumentáció a LudwigsLust című kiállításról

Jörg Immendorff (1945–2007) festőművész a háború utáni német művészet fenegyereke, a Neue Wilde (Új vadak) festészeti mozgalom tagja, Joseph Beuys tanítványa; akinek számos botrány kísérte pályafutását.

Horst Antes nevéhez fűződik az ötvenes–hatvanas évek német új figuratív festészetének elindulása. Legismertebb motívuma, szobrainak és festményeinek fő témája a „Kopffüßler”(lábas fej).

Szemjon Fajbiszovics A harmadik már fölösleges (Az italbolt előtt sorozatból) című festménye fotórealista stílusban készült. Fajbiszovics hitvallása, hogy a valóságnál nincs érdekesebb. A valóság objektív bemutatása számára nemcsak esztétikai, hanem morális kérdés is.

Jean Tinguely az ötvenes években tért át a festészetről a kinetikus gépek megalkotására. Gépeit talált, használt ipari és háztartási tárgyakból és azok alkatrészeiből építette, ami tisztán tükrözi Marcel Duchamp hatását. A svájci művész Kerekeim című, közepes méretű, villanymotorral működő, hidra

Dmitrij Zsilinszkijt egyik első oroszországi útja alkalmából ismerte meg Peter Ludwig, majd rövidesen meghívta egy kéthónapos tanulmányútra Aachenbe.

A Társaság őrrel egy képből és egy szoborból álló installáció. A festmény előterében egy gordonkás elmélyülten játszik, mögötte egy ugyancsak vegyes társaság – bányásszal és festővel ─ melynek szélén egy meztelen nő gyermekével aggódva a háttérben álló szekérre néz.

A neodadaista véletlen-elven és „az élet és a művészet között húzódó szakadék” átlépésén alapuló kombinált képek az ötvenes években váltak a művész védjegyévé. A combined painting két dimenziós „változatait” idéző szitanyomatai 1962-től, a pop art jegyében készültek.