Sajtóanyagok

A gyaloglás az emberi mozgás egyik legalapvetőbb formája, amely túlmutat annak nyilvánvaló praktikus, mindennapi funkcióján: kultúrtörténeti jelenségként, a megismerés és a gondolkodás eszközeként, művészeti aktusként, valamint filozófiai módszertanként is értelmezhető. A vizuális művészetekben olyan gyakorlatokra vonatkoztatható, amelyek a sétát központi folyamatként, eseményként, élményként vagy eredményként helyezik előtérbe.

A Ludwig Múzeum szervezésében megnyílt Koronczi Endre Pneuma Cosmic (Kozmikus lehelet) című kiállításának alapja egy fiktív kutatás, mely a világ egészét kitöltő légmozgás megjelenési formáit tárja elénk. A három installációból álló műegyüttes a légáramlás reprezentációjának művészeti lehetőségeit vizsgálja, miközben párhuzamot állít a fizikai jelenség és az anyagtalan szellemi világ között.

A Pneuma Cosmic (Kozmikus lehelet) kiállítás alapja egy fiktív kutatás, mely a világ egészét 
kitöltő légmozgás megjelenési formáit tárja elénk. A három installációból álló műegyüttes
a légáramlás reprezentációjának művészeti lehetőségeit vizsgálja, miközben párhuzamot
állít afizikai jelenség és az anyagtalan szellemi világ között.

A kiállítás a pozsonyi Art Fond gyűjteményét mutatja be, amelyben a késő modernizmus neoavantgárd stratégiái ma is meghatározóak. A neoavantgárd itt nem zárt történeti jelenségként jelenik meg, hanem a kortárs művészeti gyakorlatban folyamatosan újjáéledő, kitartó ellenállás, kritikai gondolkodás és polgári felelősségvállalás formájaként.

A Ludwig Múzeum több évtizede bővülő gyűjteményében jól körülírható egységet képeznek azok a kortárs alkotások, amelyek elképzelt jövőképekkel foglalkoznak. A jelent – valamilyen szempontból – a múlt disztópikus megvalósulásaként értelmezik. A kiállításban megjelenő 90 mű egyfajta fekete tükörként szolgál: nemcsak jelenünket látjuk benne, hanem egy felsejlő jövővíziót is, így segít megérteni, milyen potenciális jövő az, amelyet szeretnénk elkerülni. 

A 17. Van művészi vénád? nemzetközi verseny témája a Sound & Silence, amelyet a diákok, tanárok és szervezők közösen választottak a pilseni találkozón. A művészetben a hang és a csend egyszerre formálják az üzenetet, kontrasztjukban születik meg a harmónia és a rezonancia, amely embereket, helyzeteket és műveket köt össze. A verseny arra hívta a fiatalokat, hogy fedezzék fel ezt a kettősséget, mutassák meg saját hangjukat!

Idén hetedik alkalommal írta ki a Ludwig Múzeum a díjpályázatot, amelyre olyan múzeumpedagógusok, pedagógusok, művészek, művészettörténészek, kurátorok jelentkezését várta, akik a saját területükön az elmúlt időszakban sokat tettek a kortárs képzőművészet közvetítéséért és népszerűsítéséért.

KOÓS Gábor, PAP Gábor és VÉKONY Dorottya az idei Esterházy Art Award díjazottjai. A közönségnek újra lesz lehetősége kiválasztania kedvenc alkotásait, a közönségdíj eredményhirdetése szeptember 11-én lesz. 

Az intézmény éves kiállításait és tevékenységét évek óta egy-egy olyan gondolat köré szervezi, ami reflektál a múzeumok és a kortárs művészet 21. századi szerepvállalására. 2024-ben a kortárs képzőművészet más művészeti ágakkal és diszciplínákkal közös kapcsolódási pontjait tárták fel, és komoly hangsúlyt fektettek a hátrányos helyzetű közösségek megszólítására. A 2025-ös kiállítási program összeállításakor rendhagyó módon nem egy átfogó kerettéma, hanem az eltérő művészeti gyakorlatok kerültek a középpontba.