Az áthágás technikái – Felforgató gyakorlatok a hatvanas-hetvenes évek magyar neoavantgárdjában

A Poemin címet viselő képsorozat Ladik egyik fontos kifejező eszközét, az arcot állítja középpontba. Saját arca és a néző közé egy üveglapot tesz a művész, azon keresztül tekint a világra és ránk.

Maurer Dóra (1937, Budapest) a magyar neoavantgárd mozgalom meghatározó alakja; festészeti, grafikai és konceptuális munkái mellett igen jelentősek filmjei és művészetpedagógiai tevékenysége. Munkásságában hangsúlyos szerepet játszik az érzékelés, az érzékelési képesség vizsgálata.

Pinczehelyi a Pécsi Műhely neoavantgárd csoport tagjaként a sokszorosított grafika, a festészet és a fotó mellett iparművészeti műfajokban is dolgozott.

Károlyi Zsigmond tevékenységének a hetvenes évektől központi témája maga a festészet.

Drozdik Orshi művészi munkáját már tanulmányai befejezése óta meghatározza a feminista kritikai gondolkodás és gyakorlat, bár a ’70-es évek Magyarországára a korabeli feminista kritikai elmélet és aktivista gyakorlat nem igazán jutott el, így ez a megállapítás csak retrospektíve igaz.

A Pótlások Hajas Tibor fotóelméleti elképzeléseit („a fotó: idézet a valóságból”) tükröző, konceptuális mű, amely a tárgyat és annak fényképét, ezen keresztül a valóságot és annak leképezését, kétdimenziós, fekete-fehér másolatát, dokumentáció és fikció viszonyát vizsgálja.

Csiky Tibor életműve az 1960-as és 70-es évek magyar szobrászati neoavantgárdjának egyik legjelentősebb teljesítménye, fotómunkái pedig a kor konceptuális művészetének gyakran hivatkozott darabjai.

Csiky Tibor életműve az 1960-as és 70-es évek magyar szobrászati neoavantgárdjának egyik legjelentősebb teljesítménye, fotómunkái pedig a kor konceptuális művészetének gyakran hivatkozott darabjai.

Csiky Tibor életműve az 1960-as és 70-es évek magyar szobrászati neoavantgárdjának egyik legjelentősebb teljesítménye, fotómunkái pedig a kor konceptuális művészetének gyakran hivatkozott darabjai.

„Az utcakő a proletariátus fegyvere” – ez Ivan Sadr orosz művész 1927-es szobrának címe, amelynek reprodukciója széles körben ismert volt a kelet-európai blokkban, és amely a szocialista realista szobrászat és az állami propagandaművészet iskolapéldájaként híresült el az ötvenes években.

Attalai Gábor 1974 és 1980 között készítette a pecsétművekből, objektekből és fényképekből álló RED-Y MADE című sorozatát, melyben a magyarországi konceptuális művészet „közös apjára”, Marcel Duchmap ready made-jeire reflektált. A vörös zománcfestékkel befestett Red-y made-et saját kézjegyeként h

Baranyay András képein az önportré az egyik vissza-visszatérő motívum, melynek számos megjelenési formája van, a hátképektől az alvó képeken át a mások portréjával összeexponált képekig.

Károlyi Zsigmond tevékenységének a hetvenes évektől központi témája maga a festészet.

Hajas Tibor 1965-ben megkezdett egyetemi tanulmányait egy utcai tüntetést követő letartóztatás szakította félbe, ahonnan amnesztiával szabadult.

Maurer Dóra (1937, Budapest) a magyar neoavantgárd mozgalom meghatározó alakja; festészeti, grafikai és konceptuális munkái mellett igen jelentősek filmjei és művészetpedagógiai tevékenysége. Munkásságában hangsúlyos szerepet játszik az érzékelés, az érzékelési képesség vizsgálata.

Bódy Gábor első igazi videomunkája rendkívül izgalmas pszichés helyzetet ábrázol a hetvenes évekből, a vasfüggöny időszakából. A Kölnben élő művészbarát, Marcel Odenbach és a budapesti Bódy Gábor szappanbuborékos ajkakkal, némán kommunikálnak a videokamera előtt.

Szentjóby (St.Auby, St. Turba) Tamásnak kivételes szerepe volt az intermediális gondolkodásmód és a hagyományos művészeti műfajokkal radikálisan szakító új jelenségek, a happening, a fluxus, az akcióművészet, az akciófilmszínház bevezetésében és terjesztésében.

1972. augusztus 26-án és 27-én zajlott le Galántai György balatonboglári kápolnaműtermében, Beke László művészettörténész szervezésében az ún. cseh-szlovák-magyar művészeti találkozó.

Ficzek Ferenc (1947, Pécs – 1987, Pécs) festő és grafikus, a Pécsi Műhely alapító tagja, aki az avantgárd hagyományokra építve hozott létre – meglehetősen mostoha politikai környezetben – a neoavantgárd legkiemelkedőbb vonulataihoz tartozó, koherens életművet.

Maurer Dóra (1937, Budapest) a magyar neoavantgárd mozgalom meghatározó alakja; festészeti, grafikai és konceptuális munkái mellett igen jelentősek filmjei és művészetpedagógiai tevékenysége. Munkásságában hangsúlyos szerepet játszik az érzékelés, az érzékelési képesség vizsgálata.

Drozdik Orshi művészi munkáját már tanulmányai befejezése óta meghatározza a feminista kritikai gondolkodás és gyakorlat, bár az 1970-es évek Magyarországára a korabeli feminista kritikai elmélet és aktivista gyakorlat nem igazán jutott el, így ez a megállapítás csak retrospektíve igaz.

Pinczehelyi Sándor a hetvenes évek elején a konceptuális művészet és az alkalmazott grafika kereteiben kezdett a munkásmozgalmi szimbólumokkal, azok kisajátításával és értelmezésével foglalkozni.

Hajas Tibor (1946–1980) a magyar performance művészet nemzetközileg is jegyzett alkotója. Művészete középpontjában a lét és nemlét határainak keresése, átjárhatósága áll. A budapesti Ludwig Múzeumban fellelhető Húsfestmények I–IV.

Az egykori Jugoszláviában, Vajdaságban született Szombathy a Bosch + Bosch elnevezésű progresszív művészcsoport alapító tagjaként kezdte pályafutását.

Tót Endre már 1970-71 táján szakított a hagyományos értelemben vett festészettel, és elkészítette a TÓTalJOYS sorozat első tagját, egy A5-ös kartonra nyomtatott szöveget: „Örülök, hogy kinyomtathattam ezt a szöveget”.

Az utcakő a korszak avantgárd művészeinek egyik kedvenc, de a nyilvános művészeti közegben sosem kiállítható témája volt.