Dmitrij Prigov: Isten Halott / God is Dead 1995. május 16. – július 9.
“Prigov művészete költészetének folytatása más eszközökkel” (Boris Groys) Dmitrij Prigov a 60-as évek végi moszkvai konceptualizmus megalapítói közé tartozik.
Korábbi kiállítások
Tovább
A Zhou-testvérek 1995. május 11. – július 16.
A költő és tudós apa fiait, a Shan Zuo és Da Huang Zhou fivéreket, a Ming folyó vizén a Guangx-i tartománybeli Ning Mingbe viszi zarándokútra a Hua Shau-i hatalmas újkőkorszaki sziklafestményekhez.
Tóth György: Test-tér 1995. május 10. – július 9.
A Testbeszéd című kiállítás Kozák Csaba ötlete volt: Tóth György monumentális testképeihez keresett térbeli társat, és választása Nyári Zsolt szobrászművész alkotásaira esett. Tóth György azok közé a fotográfusok közé tartozik, akik a külső világ felfedezése felől haladnak saját vízióik felé.
Nat Finkelstein: Fotók a hatvanas évekből (Andy Warhol “Factory”) 1995. április 13. – június 25.
Nat Finkelstein 1933-ban született New York Brooklyn városrészében, ősei a 19. században vándoroltak ki Németországból. A Brooklyn College-ban szerzett közgazdasági diplomát, majd ugyanitt Walter Rosenblum unszolására átment a fotókurzusra. Első fényképezőgépére 21 éves korában tett szert.
Soós Tamás: Barokk melankólia 1995. április 6. – május 7.
“A barokkal mint életérzéssel eredendően foglalkoztam. A konkrét eset 1989 táján történt, amikor két hatalmas vászon volt előkészítve a műtermemben munkára. Tompa, rózsaszínes vörös alapra festettem fekete formákat. Nem volt először címe, napok múlva adtam neki a Barokk melancholia címet.
Fehér László: Új képek 1995. február 16. – március 26.
Fehér László egy korábbi kiállításán a Kiscelli Múzeum gyönyörű romtemplomában tettem fel a kérdést magamnak és a művésznek: vajon hová vezet az út a fekete-fehér képektől, lehet, hogy feketén feketével fog festeni az egyébként kiváló kolorista? A Ludwig Múzeum kiállítása 1995 februárjában éppen
Matti Kujasalo: Festmények és szobrok 1994. december 8. – 1995. január 29.
A Helsinki Fesztivál alkalmából minden évben sor kerül „Az év művésze” cím adományozására, amely a kiválasztott művész reprezentatív kiállításának bemutatását jelenti.
Alejandro Fogel: Utazás a gyökerekhez: A Rumbach utca 1994. november 24. – 1995. január 15.
Alejandro Fogel Budapesten megkereste azt a helyet, ahol édesapja rejtőzött a II. világháború alatt. 1941-ben ugyanis, amikor a zsidók deportálása megkezdődött, az akkor még csak 18 éves Moishe Fogel Erdélyből Budapestre menekült, s a Rumbach Sebestyén utca 10.
John Lennon rajzai (The Bag One Portfolio és más grafikák) 1994. október 13. – november 20.
“Ha a művészet az ember megváltására van, azt csak úgy teheti, ha megvédi az élet komolyságától és visszaadja nem remélt fiús voltát.” (John Lennon, 1968)
Timm Ulrichs 1994. október 5. – november 20.
„A művészet én vagyok." Ezt a tézist Timm Ulrichs (szül. 1940-ben) sokféle formában érvényesítette munkásságában. A „documenta 6" résztvevője egyike a kevés, valóban interdiszciplináris módon dolgozó művészeknek.
Bachman Gábor: Építészeti festmények és makettek, Kelemen Károly: Festmények és szobrok 1994. szeptember 13. – október 9.
Franco Purini és Francesco Moschini felkérésére a DOMUS című építészeti folyóirat számára
Anthony Gormley: Európai mező 1994. július 6. – augusztus 28.
Az Anthony Gormley-kiállítás ötlete Lewis Biggs-től, a Tate Gallery Liverpool kurátorától származik, aki 1993-as újévi jókívánságai mellett feltette nekem a kérdést, hogy érdekelne-e egy Gormley-tárlat 1994-ben.
Nedko Solakov: A műgyűjtő 1994. június 16. – augusztus 28.
Nedko Solakov pályáját azóta figyelem, hogy először felbukkant a Budapest Art Expo-n remek könyv-objektjeivel. Tőle hallottam először a fiatal bolgár művészek avantgárd csoportjáról, a City Group-ról, azokról a fanyar és ironikus akciókról, amelyek a rendszerváltozást kísérték Szófiában.
Klimó Károly festményei és Manfred Wakolbinger szobrai 1994. május 26. – június 26.
Klimó Károly Jellemző, s korszakoktól független sajátossága a 20. századi művészeti gondolkozásnak, hogy az egyes újabb impulzusok nem csupán önmagukat értelmezik és határozzák meg, hanem mintegy visszafelé is átrendezik a hangsúlyokat, mozgásokat, értékeket.
Jim Dine: Festmények, rajzok, szobrok 1973–1993 1994. március 17. – május 1.
A hatvanas évek amerikai pop art mozgalmának egyik jelentős egyénisége volt Jim Dine. 1965-ben mégis elhagyta sikereinek színhelyét, évekig nem festett, nem akart többé pop-művész lenni.
Láthatatlan természet. Kortárs japán művészet 1993. december 2. – 1994. február 28.
A Láthatatlan természet című kortárs japán képzőművészeti kiállítás kezdeményezője Ivona Raimanová prágai művészettörténész volt, aki akkoriban a Cseh Köztársaság Elnöki Hivatalának kiállítási osztályát vezette.
Picasso művei a Ludwig gyűjteményben 1993. november 18. – 1994. február 20.
A kiállítás két világszerte ismert nevet kapcsolt össze: a művész Pablo Picassóét és a gyűjtő Peter Ludwigét. A gyűjtő fiatal művészettörténészként Picassóról írta disszertációját, ami elég szokatlan dolog volt a háború utáni Németországban.
Köves Éva installációja 1993. október 28. – november 14.
Köves Évával egyszer beszélgettem terveiről a Gallery by Night-akció kapcsán, és akkor elmondta, hogy tulajdonképpen szeretne egy teret kifesteni saját mániái, a síkok és árnyékok, vetületek és kontrasztok, finom átmenetek és élesen elváló geometriai formák illuzórikus megragadásával.
Made Strange. Mai brit szobrászat 1993. június 3. – augusztus 1.
Made Strange, avagy a művészek közreműködése kitágítja érzékelésünket az anyagi és a természetfeletti világ felé.
Yoko Ono: Veszélyeztetett fajok 1993. március 16. – május 2.
Yoko Ono “Veszélyeztetett faj: 2319–2322” – című munkája 1992-ben készült, és először a berlini Stiftung Starke mutatta be. Az együttes 22 darabból áll: főmotívuma az öntöttvas padon ülő négy bronz figura egy kutyával. Ezen kívül gipsz testrész-töredékek (mellkas, láb, kéz), egy gránitba vésett szöveg, vázatöredékek, bekeretezett fotó és hat kép egészíti ki.