Julie Roberts a 90-es évek legelején vizsgázott a Glasgoe School of Art-on; Skóciában él és alkot. Művészetét leginkább „tárgyiasnak” vagy újkonceptuálisnak leet nevezni. Roberts képei az otthonról és az intézményekről szólnak, és különböző foglakozások eszközeit ábrázolják e formákon belül.
Megnyitja Néray Katalin a Ludwig Múzeum igazgatója 1995. szeptember 11-én, hétfőn délután 5-kor
Reinhold Würth német üzletember mintegy két évtizede gyűjt 20. századi művészetet. Kezdetben spontán volt ez a tevékenység, tudatossá az elmúlt évtizedben vált.
“Prigov művészete költészetének folytatása más eszközökkel” (Boris Groys) Dmitrij Prigov a 60-as évek végi moszkvai konceptualizmus megalapítói közé tartozik.
A költő és tudós apa fiait, a Shan Zuo és Da Huang Zhou fivéreket, a Ming folyó vizén a Guangx-i tartománybeli Ning Mingbe viszi zarándokútra a Hua Shau-i hatalmas újkőkorszaki sziklafestményekhez.
A Testbeszéd című kiállítás Kozák Csaba ötlete volt: Tóth György monumentális testképeihez keresett térbeli társat, és választása Nyári Zsolt szobrászművész alkotásaira esett. Tóth György azok közé a fotográfusok közé tartozik, akik a külső világ felfedezése felől haladnak saját vízióik felé.
Nat Finkelstein 1933-ban született New York Brooklyn városrészében, ősei a 19. században vándoroltak ki Németországból. A Brooklyn College-ban szerzett közgazdasági diplomát, majd ugyanitt Walter Rosenblum unszolására átment a fotókurzusra. Első fényképezőgépére 21 éves korában tett szert.
“A barokkal mint életérzéssel eredendően foglalkoztam. A konkrét eset 1989 táján történt, amikor két hatalmas vászon volt előkészítve a műtermemben munkára. Tompa, rózsaszínes vörös alapra festettem fekete formákat. Nem volt először címe, napok múlva adtam neki a Barokk melancholia címet.
Fehér László egy korábbi kiállításán a Kiscelli Múzeum gyönyörű romtemplomában tettem fel a kérdést magamnak és a művésznek: vajon hová vezet az út a fekete-fehér képektől, lehet, hogy feketén feketével fog festeni az egyébként kiváló kolorista? A Ludwig Múzeum kiállítása 1995 februárjában éppen
A Helsinki Fesztivál alkalmából minden évben sor kerül „Az év művésze” cím adományozására, amely a kiválasztott művész reprezentatív kiállításának bemutatását jelenti.
Alejandro Fogel Budapesten megkereste azt a helyet, ahol édesapja rejtőzött a II. világháború alatt. 1941-ben ugyanis, amikor a zsidók deportálása megkezdődött, az akkor még csak 18 éves Moishe Fogel Erdélyből Budapestre menekült, s a Rumbach Sebestyén utca 10.
“Ha a művészet az ember megváltására van, azt csak úgy teheti, ha megvédi az élet komolyságától és visszaadja nem remélt fiús voltát.” (John Lennon, 1968)
„A művészet én vagyok." Ezt a tézist Timm Ulrichs (szül. 1940-ben) sokféle formában érvényesítette munkásságában. A „documenta 6" résztvevője egyike a kevés, valóban interdiszciplináris módon dolgozó művészeknek.
Franco Purini és Francesco Moschini felkérésére a DOMUS című építészeti folyóirat számára
Az Anthony Gormley-kiállítás ötlete Lewis Biggs-től, a Tate Gallery Liverpool kurátorától származik, aki 1993-as újévi jókívánságai mellett feltette nekem a kérdést, hogy érdekelne-e egy Gormley-tárlat 1994-ben.
Nedko Solakov pályáját azóta figyelem, hogy először felbukkant a Budapest Art Expo-n remek könyv-objektjeivel. Tőle hallottam először a fiatal bolgár művészek avantgárd csoportjáról, a City Group-ról, azokról a fanyar és ironikus akciókról, amelyek a rendszerváltozást kísérték Szófiában.
Klimó Károly Jellemző, s korszakoktól független sajátossága a 20. századi művészeti gondolkozásnak, hogy az egyes újabb impulzusok nem csupán önmagukat értelmezik és határozzák meg, hanem mintegy visszafelé is átrendezik a hangsúlyokat, mozgásokat, értékeket.
A hatvanas évek amerikai pop art mozgalmának egyik jelentős egyénisége volt Jim Dine. 1965-ben mégis elhagyta sikereinek színhelyét, évekig nem festett, nem akart többé pop-művész lenni.
A Láthatatlan természet című kortárs japán képzőművészeti kiállítás kezdeményezője Ivona Raimanová prágai művészettörténész volt, aki akkoriban a Cseh Köztársaság Elnöki Hivatalának kiállítási osztályát vezette.
A kiállítás két világszerte ismert nevet kapcsolt össze: a művész Pablo Picassóét és a gyűjtő Peter Ludwigét. A gyűjtő fiatal művészettörténészként Picassóról írta disszertációját, ami elég szokatlan dolog volt a háború utáni Németországban.
Köves Évával egyszer beszélgettem terveiről a Gallery by Night-akció kapcsán, és akkor elmondta, hogy tulajdonképpen szeretne egy teret kifesteni saját mániái, a síkok és árnyékok, vetületek és kontrasztok, finom átmenetek és élesen elváló geometriai formák illuzórikus megragadásával.
Made Strange, avagy a művészek közreműködése kitágítja érzékelésünket az anyagi és a természetfeletti világ felé.