Ez a kiállítás olyan művészeket mutat be, kiknek műveiben elmosódik a „festészet” és a „fotográfia” fogalma közti különbség. Bizonyos értelemben minden műtárgy hazudik.
A kiállítás címe – Schwere-los – maga is provokáció és ars poetica egyszerre. Ez a kiállítás térben létező, ha úgy tetszik, plasztikai gondolatokról szál, de vajon nevezhetjük-e szobroknak ezeket a tárgyakat, konstrukciókat, árnyékokat, hangokat és fényeket?
A 2. Krakkói Csoportot 1957-ben jegyezték be, mint független művészeti egyesületet, melynek tagjai kiállításokat szerveznek és színházi előadásokat tartanak.
Az osztrák millennium és a magyar millecentenárium alkalmából Peter Weibel koncepciója alapján és neves szakértők együttműködésével kiállítás nyílik múzeumunkban, mely adalékul szolgál e két ország kultúr- és szellemtörténetéhez, és közös történelmünk ismeretlen fejezeteit kívánja bemutatni, mikö
A flamand Jan Fabre a kortárs művészeti élet meghatározó személyisége, egy személyben képzőművész, koreográfus, színház- és filmrendező. A nyolcvanas években tűnt fel a nemzetközi művészeti életben, 1984-ben ő képviselte Belgiumot a Velencei Biennálén, azóta szerepel a legfontosabb képzőművészeti
Ez a kiállítás az egyidejűség élményéről szól, és igen sokféle formában ölt testet mind a készítés, mind pedig a bemutatás és kivitelezés megszervezése szempontjából. Az egyetemes történelem sajátos históriák összemosódásaként jelenik meg itt: az olyan felosztások, mint Nyugat, Kelet, Észak és Dé
Valami elveszett, talán mégsem jóvátehetetlenül gondolhatta Bak Imre, mikor naivan, meghatóan kijelentette: „Mindig a legfrissebb művészeti koncepciót tartom érvényesnek a magam számára.” Szerencsére a tehetsége természetével egyezőt tartotta annak.
Megnyitja Néray Katalin művészettörténész, a Ludwig Múzeum Budapest igazgatója 1996. március 30-án, szombaton délelőtt 11 órakor
Olyannak látom ezt a kiállítást, mint egy két egységből vagy masinából álló áramfejlesztőt.
A gépezet, amint erre a helyszínen rájöttem, tudatosan összekapcsolt elemek együttese, amely bármit előállíthat: tárgyakat, ideológiát, szépséget, történelmet...
A fiatal krakkói művész, Piotr Jaros három fotóinstallációt állított ki Budapesten: az első és második „Umarmen”-sorozatot és a „Triumf”-ot. Jaros 1994-95-ben kezdett nagyméretű fekete-fehér, beállított fotókkal dolgozni, korábban konceptuális installációkat készített. Az „Umarmen”
A kiállítás főcíme alatt a Magyarországon 1896-ban bemutatott, folyamatosan vetített Lumiére-filmek fogadták a látogatót. Az eredeti vetítőgépet korabeli mozgókép-technikai eszközök (pl. laterna magica) vették körül.
Az átlagember Beuys-ról alkotott véleménye a megértés hiánya és a feltétlen csodálat között ingadozik még ma is. Még azok a szakemberek és beavatottak is nehezen értenek egyet, akiknek van betekintésük az életműbe és annak interpretációjába.
A budapesti modern művészeti múzeum, a LUDWIG MÚZEUM, először áIlította ki egy latin-amerikai művész, Patricia Tavera kolumbiai festő alkotásait. Ez a jelentős esemény megpróbálta közel hozni a magyar közönséget ahhoz a költői nyelvezethez, amelyet Patricia Tavera dolgozott ki műveiben.
Pier Paolo Pasolini egy személyben volt író, humanisztikusan képzett tudós, esszéíró dramaturg, forgatókönyvíró, filmrendező, filozófus, művész és művészetteoretikus. A vizualitás és az irodalmiság egyformán értékes területei munkásságának.
Múzeumunk 1995. október elején rendezte meg Konok Tamás festőművész átfogó kiállítását, mely Budapesten ilyen formában még nem volt látható.
Julie Roberts a 90-es évek legelején vizsgázott a Glasgoe School of Art-on; Skóciában él és alkot. Művészetét leginkább „tárgyiasnak” vagy újkonceptuálisnak leet nevezni. Roberts képei az otthonról és az intézményekről szólnak, és különböző foglakozások eszközeit ábrázolják e formákon belül.
Megnyitja Néray Katalin a Ludwig Múzeum igazgatója 1995. szeptember 11-én, hétfőn délután 5-kor
Reinhold Würth német üzletember mintegy két évtizede gyűjt 20. századi művészetet. Kezdetben spontán volt ez a tevékenység, tudatossá az elmúlt évtizedben vált.
“Prigov művészete költészetének folytatása más eszközökkel” (Boris Groys) Dmitrij Prigov a 60-as évek végi moszkvai konceptualizmus megalapítói közé tartozik.
A költő és tudós apa fiait, a Shan Zuo és Da Huang Zhou fivéreket, a Ming folyó vizén a Guangx-i tartománybeli Ning Mingbe viszi zarándokútra a Hua Shau-i hatalmas újkőkorszaki sziklafestményekhez.
A Testbeszéd című kiállítás Kozák Csaba ötlete volt: Tóth György monumentális testképeihez keresett térbeli társat, és választása Nyári Zsolt szobrászművész alkotásaira esett. Tóth György azok közé a fotográfusok közé tartozik, akik a külső világ felfedezése felől haladnak saját vízióik felé.
Nat Finkelstein 1933-ban született New York Brooklyn városrészében, ősei a 19. században vándoroltak ki Németországból. A Brooklyn College-ban szerzett közgazdasági diplomát, majd ugyanitt Walter Rosenblum unszolására átment a fotókurzusra. Első fényképezőgépére 21 éves korában tett szert.
“A barokkal mint életérzéssel eredendően foglalkoztam. A konkrét eset 1989 táján történt, amikor két hatalmas vászon volt előkészítve a műtermemben munkára. Tompa, rózsaszínes vörös alapra festettem fekete formákat. Nem volt először címe, napok múlva adtam neki a Barokk melancholia címet.
Fehér László egy korábbi kiállításán a Kiscelli Múzeum gyönyörű romtemplomában tettem fel a kérdést magamnak és a művésznek: vajon hová vezet az út a fekete-fehér képektől, lehet, hogy feketén feketével fog festeni az egyébként kiváló kolorista? A Ludwig Múzeum kiállítása 1995 februárjában éppen
