„Az ablakzsiráf egy képeskönyv volt, amelyből olvasni tanultunk, amikor még nem tudtunk olvasni. Megtudhattuk belőle, hogy a nap keleten kel, szívünk a baloldalon van, az októberi forradalom novemberben, és az ablakon beárad a fény – akkor is, ha be van csukva.”
Nomeda és Gediminas Urbonas litván képzőművészek Tranzakció című műve a Ludwig Múzeum művészeti kísérletek termében a kis.teremben kap helyet 2002.január 22-től.
1950 született Singenben (Németország)
1970–1976 Kunstakademie Düsseldorf (mesterei: Peter Brünning, Joseph Beuys)
1972 az imperializmus és a vietnámi háborúellenes liga tagjaként 3 éves felfüggesztéssel 7 hónapra ítélik el. Agitációs művészetének – papírmunkáinak – kezdete
Jan és Meda Mladek, cseh származású, Washingtonba emigrált házaspár kitűnő műgyűjteményének darabjaival már másodszor találkozhat a közönség a Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum kiállítótermeiben.
Drozdik Orshi egyike a meglehetősen kevés számú nemzetközi hírnévvel rendelkező kortárs művészeinknek. Pályája Budapesten indul, s gyors sikerrel kecsegtet, de ő a nemzetközi megmérettetést vállalva 1978-ban Amszterdamba, majd 1980-ban New Yorkba költözik.
„Az A-R csoport (neve a francia Avance – Retard-ból származik: az órák hátlapján a sietés-késés beállítását jelzik így) lényegében 1989-ben alakult, és 1945-1950 között született képzőművészek hívták életre.
A berlini művészek installációját alapvetően Thomas Mann „Elcserélt fejek” (eredeti cím: „Die vertauschten Köpfe”) című novellája motiválja.
Az installáció két szimultán vetített videóból, hat fotótablóból és agysebészeti eszközök bemutatásából áll.
A Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum a C3 Kulturális Központtal és a torontói Interaccess-szel együttműködve az Őszi Fesztivál keretében mutatja be a Digitális testek – Virtuális látványosságok című kiállítást.
Ha úgy definiáljuk Tadeusz Kantort, mint a huszadik század második felének legnagyobb lengyel művészét, nem mondunk sokat. Jelentősége Joseph Beuyséhoz, vagy Andy Warholéhoz hasonlítható.
Szikora Tamás 1993-ban négy egyéni kiállítás keretében mutatta be (Institute Hongrois, Párizs; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Institute Français, Budapest; Dovin Galéria, Budapest) akkor tizenhét éves, rendkívül következetes festői pályafutásának eredményét: az eredetileg az ócskapia
Az élet törékeny, érzékeny egyensúlyi viszony. Ezen a kiállításon a technika és természet viszonyát szeretném kifejezni. Szeretek kertészkedni. Mindig közel álltam a természethez, állandóan figyeltem, az ellentétes erőket és igyekeztem az egyensúlyt megtalálni. Kezdtem párhuzamokat vonni.
Az Üvegtestű férfiak az utolsó darabja egy csendéletsorozatnak, melyet 1994-ben kezdtem el készíteni. Ez a sorozat a csendéletet a test és a szellem, a természet és a kultúra szétválásának metaforájaként használja fel.
Köves Éva a fiatal generáció egyik legtehetségesebb és legaktívabb tagja, aki egyedi, a festészet és a fotó bonyolult, illuzionista kombinációjára épülő műveivel mind itthon, mind külföldön számos alkalommal mutatkozott be sikerrel (pl. Velencei Biennále, 1997).
Fénnyel jön a zene, ami olyan, mint a környezet inspirációja, ill., mint a hallgató ambíciója.
Egy, vagy több világok sokasága tárul elénk Abonytól Milánóig, a Duna partjától a Titicaca- tóig. Kizárod magad vagy belépsz, Te döntöd el.
A La Porta dello Specchio (A Tükör Ajtaja) című kiállítás Michelangelo Pistoletto eddigi, több mint harmincöt éves pályáját igyekszik bemutatni. Az összeállítás eredetileg a szarajevói Ars Aevi alapítvány számára készült, ott állították ki tavaly decemberben.
„A kép saját terének időbeli vetülete nem más, mint a mágia világa, egy olyan világ, ahol minden ismétlődik, és amiben minden egy jelentőségteljes kontextusban vesz részt.
Sophie Calle, kinek művei először láthatók Magyarországon, a kortárs francia képzőművészet egyik legeredetibb, legérdekesebb személyisége. A most 48 éves művésznő konceptuális indíttatású műveiben a hétköznapokat valóságos detektívregénnyé alakítja.
“Én a halál peremén festek. Mint akit valami más hajt. Egy nyomás, egy szorítás. Sürgetését sem kezelni, sem ellenőrizni nem tudom. Amint az ötlet, a reflexió megjelenik, a kép be van fejezve.”- mondja a művész saját alkotói folyamatáról.
Milena Dopitová 1963-ban született Štemberkben (Cseh Köztársaság).
Ezt a nehezen meghatározható átmeneti évet záró egyik legérdekesebb kiállítás kétség kívül Sandro Chia kiállítása lesz a budapesti Ludwig Múzeumban.
Úgy ment el Párizsba, hogy nem is tudott fényképezni. A már ott élő Tihanyi, Kertész istápolta, vezette be a művészkörökbe.
