A kiállított művek könnyed, játékos módon, humorral és (ön)iróniával közelítenek a társadalmakat súlyosan érintő globális vagy mindennapi problémákhoz. A „cukiság” fogalmát kritikai éllel ruházzák fel, arra ösztönözve a közönséget, hogy megkérdőjelezze a perfekcionizmust és a giccset, amelyet főként a közösségi média közvetít és képvisel.
A Ludwig Múzeum kiállításának fókuszában a Néprajzi Múzeum új épülete áll. A Ferencz Marcel (Napur Architect) által tervezet épület Európa egyik legnagyobb léptékű, kulturális tartalmú városfejlesztési programja, ami a Liget Budapest Projekt keretében 2022-ben valósult meg.
A selection from the video collection of the Ludwig Museum - Museum of Contemporary Art. The exhibition Women's Eyes presents eight works by five women artists. The earliest work dates from 1984, the latest from 2016. The five artists differ not only in age, but also in style and attitude, yet all eight works have a feminine approach, a distinct female perspective.
A háborús bűnök legmegdöbbentőbb képeit felszínes reklámképekkel kombinálva műveik egyben vádiratot is jelentenek a háború utáni fogyasztói társadalom ellen, amely egyszerűen újraindult, nem törődve a zsidók és az áldozatok elszenvedett traumáival. E sokkoló hatás megteremtéséhez mindkét művész a legmodernebb technikákat építette be munkáiba.
A …minden fent van a felhőben… című kiállítás a gazdag életmű áttekintésére vállalkozik, anyaga Lengyel András egész pályáját átfogja, mégsem retrospektív, hiszen a mai napig születnek új munkák. Témakörök segítségével követhető az a folyamat, melynek során a Fluxusból és a konceptuális művészetből kibomló életmű az akción, a fotó-alapú sokszorosított grafikán, a Mail Art-on és a festészeten keresztül teljesedett ki a posztmodernben.
A kiállítás a laikus közönség számára is érthető, sőt szórakoztató, amely ugyanakkor szakmai szempontból dolgozza fel a dioráma műfaját és művészettörténeti szerepét, emellett olyan, sokszor nem tudatos lélektani folyamatokra is felhívja a figyelmet, amelyek a diorámák révén előtérbe kerülnek. A fizikai alkotások mellett virtuális, digitális, valamint videódiorámák is láthatóak lesznek.
A kiállítás kritikusan szemléli bolygónk erőforrásainak jelenlegi, ellenőrizetlen kiaknázását és gazdaságosabbá tételét, valamint a földi folyamatokba való kiterjedt beavatkozást, amely az élőhelyek pusztulását és a még érintetlen természet fokozatos elvesztését okozza.
A kiállítás alapvetően napjaink technológia fejlődésének a mindennapi életre gyakorolt erőteljes hatásáról szól.
A csoportos nemzetközi kiállítás fókuszát a traumaforrások vizuális művészeti eszközrendszerekkel történő átdolgozása, performatív megjelenítése adja. A kiállítás azt vizsgálja, hogy az utóbbi két évtizedben hogyan változott meg a művész szerepe, milyen új megközelítési módok és szempontok merültek fel a traumafeldolgozás területén. Bár a művészet és a trauma összefüggéseinek elemzése jelentős múltra tekint vissza, a hangsúly a kiállításon az ábrázolás és ábrázolhatóság kérdésein túlmenően a relációs aspektusra kerül.
Keresztes Zsófia mozaikkal borított szobraiban, testfragmentumaiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.
A kiállítás a napjainkra mind globális, mind személyes szinten megtapasztalható állandósult átmenetiség kérdését járja körül. Részben a technológiai fejlődésnek köszönhetően, részben a társadalmi, illetve biológiai rendszerek evolúciójából fakadóan nemcsak a jelen vált kiszámíthatatlanná és bizonytalanná, de a jövő apokaliptikus végjátékként felsejlő képe sem nyújt számunkra biztos fogódzót. Az átmenetiség azonban magában hordozza a választás és a változás lehetőségét is, amely épp a folyamatos ideiglenességből képes erőt meríteni és ezt az erőt kreatívan mozgósítani.
A Helyiérték nem az első új szerzeményeket bemutató kiállításunk. A mostani annyiban különleges, hogy elsősorban az elmúlt 7–8 évben beérkezett műalkotások szerepelnek a válogatásban, ezek közül pedig azok a művek, melyek korábban nem voltak láthatók gyűjteményi és időszaki kiállításainkon, tehát a közönség számára az újdonság erejével hathatnak.
A rangos múzeumok anyagából, valamint magyar és nemzetközi magángyűjtők alkotásaiból válogatott életmű-kiállításon eddig sosem látott teljességében bontakozik ki Frey életműve, a szakma előtt is ismeretlen korai munkáktól az itthon és Svájcban készült főműveken át az úttörő computer art-kísérletekig.
A novemberi zárást követően a Ludwig Múzeum tereibe adaptálva bemutatjuk az idei Velencei Építészeti Biennále magyar kiállítását, Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása címmel.
Rózsa Luca Sára, Tranker Kata és Ulbert Ádám az Esterházy Art Award 2021 díjazottjai. A díjat kétévente ítélik oda, az elismeréshez kapcsolódó kiállítás a fiatal magyar művészvilág legmértékadóbb áttekintésének minősül.
Elindult az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2021 őszi programsorozat, melynek során a három őszi hónapban számos budapesti intézménnyel működnek együtt a szervezők. Októberben és novemberben a város több pontján installációk láthatók, melyek közül kiemelkedik Baráth Bálint nyolccsatornás, OktoLudium című új műve.
Pécsett debütál a következő, adatalapú vizuális kifejezésekre épülő, a művészet és a tudomány határán megjelenő vizualizációkat bemutató kiállítás a Ludwig és a Nick Galéria együttműködésében. Egy szűkebb témára fókuszálva, azt kicsit bővebben kifejtve, nagyrészt a Labor hálózati formában terjedő jelenségekkel (vírusok, álhírek, terjedési mintázatok stb.) kapcsolatos kutatásai kerülnek bemutatásra.
A vadászat a mai napig betölti évezredes szerepét a létfenntartástól az arisztokratikus időkedvtelésig. Kiállításunk egyfajta keresztmetszetét szeretné annak nyújtani, hogyan gondolkodnak ma a művészek természet és vadászat kapcsolatáról.
A brüsszeli Liszt Intézetben szeptember 22-től látható a Lassú élet. Radikális hétköznapok 2.0 című kiállítás. Ez a projekt harmadik, új verziója Magyarország idei, V4-es elnökségének alkalmából jött létre.
A magyar film születésének 120 éves évfordulójára rendezett kiállítás a fordulatokkal teli magyar filmtörténetet az állandó változás, a sikerek utáni megsemmisülések és az abból való feltámadások közötti izgalmas átmenetek felől közelíti meg.
A kiállítás célja, hogy rámutasson, milyen környezetterhelő és kizsákmányoló gyakorlatok vezettek a jelenleg kialakult globális környezeti, gazdasági és társadalmi problémákhoz. A másik fő célkitűzésünk, hogy szélesebb platformot biztosítsunk a fenntarthatóság irányába mutató, életmód-alternatívákat felvető művészeti pozíciók számára.
Hashim Sarkis főkurátor mottójára, a „Hogyan fogunk együtt élni?” kérdésre reflektálva a Magyar Pavilon a múlt segítségével keresi a választ.
A kiállítás a budapesti Ludwig Múzeum és a német ZKM (Center for Art and Media, Karlsruhe) együttműködésében született. A kiállítás 2020-ban és 2021-ben a budapesti Ludwig Múzeumban volt látható.
A Spatial Affairs kiállítás célja a fizikai és digitális jelenlét kapcsolatának és egymásra utaltságának elemzése modern, konceptuális és kortárs műveken, valamint manifesztókon keresztül. A számítógép megjelenése előtti és utáni művészeti pozíciókban médiumuktól függetlenül közös, hogy a tudomány és technológia fejlődését, annak társadalmi hatását a tér fogalmán keresztül vizsgálják, amivel a tapinthatóan létező és a megfoghatatlan digitális kölcsönös függésére mutatnak rá.
